Világmentés vs. lélekmentés
A 21. század gyülekezetére nagyon jellemző, hogy legtöbb erejét abba fekteti, hogy megváltoztassa a földet. Világmegváltó terveink születnek nap mint nap, próbálunk beleszólni a politikába, a médiába és a társadalomba, és hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról a feladatról, amivel eredetileg meg lettünk bízva: tanítványokká tenni a népeket. Görcsösen ragaszkodunk az elveinkhez és sajnos gyakran előfordul, hogy akár kényszerrel is, de megpróbáljuk a körülöttünk élőkre a saját meggyőződésünket ráhúzni. Ilyenkor nem csak kudarcot vallunk, de sikerül még nagyobb szakadékot ásnunk a hitetlenek és a hit közé. Sok olyan embert ismerek, aki végképp kiábrándult a keresztyénekből, mert nem szembesült mással, mint folytonos kioktatással és képmutató magatartással. Az állandó okoskodás rossz szájízt hagy maga után, épp ezért van az, hogy az emberek gyakran elutasítóak tudnak lenni a keresztyénekkel szemben. Nem az a dolgunk, hogy rámutassunk az emberek hibáira, hanem az, hogy bemutassuk, hogy hogyan is lehet megszabadulni ezektől a hibáktól. Ki akarna egy listát hallani azokról a dolgokról, amiket nem jól csinál?
Talán mi magunk, a keresztyének vagyunk az okai annak, hogy az emberek nem látják a fényt a sötétben. Talán mert nem is fénykedünk. Vagy ha fénykedni próbálunk is, az inkább bántja az emberek szemét, mintsem megvilágítja, mert sokszor nem is világítani akarunk, hanem csak fitogtatni a saját fényünket. Mindenáron a saját nézeteinket szeretnénk bizonygatni a tömegek előtt, és igazolni próbáljuk a hitünket, pedig ez nem pont az, amire az emberek vágynak. Sokkal inkább van szükség arra, hogy hiteles képet nyújtsunk a keresztyénségről és legfőképpen Istenről, mintsem okoskodásra, mert ha önerőből próbáljuk bemutatni a saját istenképünket, az csak álszent erőlködéshez vezet. Ebből a kérkedő magatartásból származik az, hogy gyakran képmutatók vagyunk, és emberhalászat helyett inkább csak a saját mennyei lakásunkat építgetjük, még ha ennek komoly ára is van.
Elszomorít, mikor azt látom, hogy a keresztyének minden igyekezetükkel próbálják megváltoztatni a világot és, mondhatni, 'menteni a menthetőt'. A nyugat egyre jobban beférkőzik a mi hazánkba is, Európa pedig növekvő tendenciát mutat eziránt. Nyilvánvaló mindannyiunk előtt, hogy már semmi sem a régi, hogy az erkölcsi értékek kétségbeejtően veszítenek társadalomformáló erejükből és, hogy a föld minden pontja kezdi magába szívni azt az értékrendet, amit a média és a nyugati társadalom állított fel. Persze mindennaposak a környezetvédelmi projektek, a politikai demonstrációk, az abortuszellenes kampányok és még sok más - a keresztyének pedig valahogy mindenütt jelen vannak. Ne érts félre, én magam is aktív támogatója vagyok -többek között- a felsorolt kezdeményezéseknek, viszont fölöslegesnek tartom az időmet és az energiámat az említett célok előrehaladására áldozni. Tisztelem azokat, akik ezt buzgón végzik és kötelességtudatot éreznek iránta, viszont hangsúlyozni szeretném, hogy nekünk, keresztyéneknek, nem ez az elsődleges feladatunk. Az a baj, hogy nem vesszük számításba Isten terveit, és teljesen figyelmen kívül hagyjuk azt, amit a Biblia mond a Föld sorsát illetően: a világ elmúlik,[1] és pusztulásra van ítélve. Péter arról ír második levelében, hogy az egek és a föld tűznek vannak fenntartva az ítélet napjára, és az elemek égve fognak felbomlani. A Biblia számos helyen beszél erről, mi mégis próbálunk változtatni rajta, mintha csak tőlünk függne a bolygó jövője vagy hatalmunkban állna bármit is megmenteni belőle.
"Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól."[2] Az nem megoldás, ha megpróbálunk elzárkózni azon változások elől, amelyek a világban zajlanak le, mert amik a jelenidőkben történnek, azoknak meg kell történniük. Istennek mindig volt válasza az emberek istentelenségére a történelem folyamán, lásd az özönvíz történetét, vagy Szodoma és Gomora pusztulását. Tartsd szem előtt, hogy a világ már soha nem lesz jobb, hanem csak egyre romlottabb, önzőbb és tisztátalanabb, és ne hidd azt, hogy Istennek nem lesz válasza a jelenkor istentelenségére is. Épp ezért ne megváltoztatni akard a világot, hanem a világban levő embereket próbáld kimenteni, amíg van rá lehetőséged. Pál azt írja a galatai levélben, hogy Jézus "önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból Istennek, a mi Atyánknak akarata szerint."[3] Ne feledkezz meg Isten tervéről, amely nem a mi elképzeléseinkhez alkalmazkodik, hanem a már rég megjövendölt próféciáknak fog eleget tenni.
Bár a föld megmentéséért sokat nem tehetsz és biztos vagyok abban, hogy változtatni sem tudsz a helyzetén, de annál inkább felelősséggel tartozol azokért az emberekért, akiknek nagy szükségük van a fényre az éjszakában. Ezek az emberek nem azt akarják, hogy vádaskodj és ítélkezz felettük, mint oly sokan napjainkban, hanem, hogy megértsd őket és segíts nekik. Tanulj meg hallgatni és ott lenni, amikor csak szükség van rád. Légy te a halló fül, és hagyd, hogy ők beszéljenek. Támadás helyett inkább légy támasz. Ítélkezés helyett bátoríts, és soha ne fordíts hátat annak, akinek talán épp rád van szüksége. Ne akard őket megváltoztatni, hanem légy te magad a változás, mert senki sem fog megváltozni a te kedvedért. Ha az emberek észreveszik benned a krisztusi alázatot és a szeretetet amivel feléjük közeledsz, akkor fel fogják ismerni saját elveszettségüket is és azt, hogy mennyire rá vannak utalva Isten kegyelmére.
Imádkozom, hogy egyszerűen csak végezzük alázattal a ránk bízott munkát, a szuperhősködést pedig hagyjuk Jézusra.
![About [span]me[/span]](https://images.unsplash.com/photo-1490174280982-e08ef40fa7d2?ixlib=rb-0.3.5&ixid=eyJhcHBfaWQiOjEyMDd9&s=53ab18261f85fa6fc4fb61dd010a75df&auto=format&fit=crop&w=2025&q=80)
0 megjegyzés