Krisztus fanok - keresztyén rajongói klub
Akárhová nézek, a mai világban szinte mindenhol találni valamit, amiért az emberek rajonganak, a Harry Potter következő kötetétől megkezdve, a popkultúra legfrissebb dalain át egészen a FC Barcelona csapatáig. Szeretünk képben lenni a felkapott trendekkel, a rajongói táborokhoz pedig minden létező hálón csatlakozunk, nehogy véletlenül lemaradjunk valamiről. Lázba hoz, ha a kedvenc sorozatunkról spoiler érkezik, vagy ha egy bizonyos együttes új lemezt ad ki. Keressük a fanklubokat, az olyan emberek társaságát, akikkel megegyezik az érdeklődési körünk és akikkel megbeszélhetjük a legfrissebb híreket egy adott témát illetően. Érdekes viszont, hogy amint a rajongás tárgya kezd feledésbe merülni a nagyközönség előtt, mi magunk is könnyen továbbállunk, keresünk valami újat, valami mást, ami felvillanyoz és ami megfelelne az elvárásainknak.
És valahogy ez igaz a gyülekezetre is, sajnos. Nem jellemző a társadalomra, hogy az emberek elítéljék egymást csak azért, mert különböző dolgokért rajonganak, viszont rögtön ellenszenvesnek tűnhet az, ha valaki, mondjuk, Istenért rajong. Gyakran címkézik meg a keresztyéneket a 'vallási fanatikus' cédulával, ami azért, lássuk be, nem hangzik túl hízelgően. Ha valaki elszántan szeretné követni az Urat, az nem kelt túl jó benyomást a társadalomban, és rögtön fanatizmusnak tekintik, amihez természetesen negatív kicsengés társul - legfeljebb kegyes jóindulattal mosolyogják meg, ha kiderül, hogy hívő vagy. Vajon ki és mi tehet arról, hogy a keresztyén szó hallatán az emberek sokszor a szemüket forgatják és leginkább elkerülnék a témát? Talán maguk a keresztyének az okai annak, hogy az emberek nem látnak mást a keresztyénségben, mint naiv rajongást, amit egy kisgyermek mutat a képzelete szülte ideálok iránt?
Sajnos mi, keresztyének, hajlamosak vagyunk csak a saját nézeteinket valló emberek közelségében maradni, heti rendszerességgel találkozni egy-egy összejövetelen, és közös érdeken alapuló beszélgetést folytatni a testvéreinkkel. Sokszor az egyetlen, ami ezekkel az emberekkel is összeköt, nem több, mint elméleti meggyőződés és egy biztonságérzet afelől, hogy tartozunk valahova. Megnyomjuk a 'Feliratkozás' gombot Isten fiókján, naponta egyszer talán végig is futunk a híreken, de csak a feltűnéskeltő szenzációk tudnak lázba hozni. Amikor a gyülekezet jobban koncentrál arra, hogy Krisztus teste helyett Krisztus rajongói klubja legyen, akkor ki van téve annak a veszélynek, hogy önközpontúvá váljon és igazi szolgálat helyett csak külső szemlélője legyen a világnak. Félek attól, hogy már nem is vagyunk követői az Úrnak, hanem csak a rajongói, és minden figyelmünket leköti a várakozás, hogy saját elképzeléseinket és elvárásainkat megvalósulni lássuk az életben. Arra koncentrálunk, hogy melyek a hitünk alapvető pontjai, és csak az okoz számunkra örömet, ha ezeket beteljesedni látjuk a hétköznapokban és ha minden a jól megszokott kerékvágásban zajlik. Olyan könnyen kétségbeesünk, ha valami nem a szabályok szerint működik vagy ha bármilyen 'hiba' lép fel a hívő életben. Sokkal jobban aggaszt, hogy ki igazi tagja a rajongó klubunknak, vagy ki szerez több pontot a bibliai-kvízen, mint az, hogy ki nem ismeri még az Urat. Megfeledkezünk arról, hogy Isten minden embert egyformán szeret, és rengetegen vannak még, akik még csak a közelébe sem férnek a Krisztus gyülekezetének, mert talán elérhetetlennek tűnik számukra, vagy maga a gyülekezet tartja őket 'túl kevésnek' ehhez. Szeretünk csak a 'sajátjainkkal' foglalkozni és figyelmen kívül hagyni a külvilágot miközben alázatról és szeretetről beszélünk, ezért van az, hogy a hívő élet sokaknak tűnhet képmutatónak és hivalkodónak, úgyhogy inkább szeretnének távol maradni tőle. Jézus arra hívott el, hogy kövessük Őt és hirdessük az evangéliumot, de ehhez muszáj felállnunk, neked és nekem, és naponta kimennünk a belső szobánkból a sötét világba[1], őszintén, színjáték nélkül. Ne ijedj meg, ha olykor ellankadsz, ha nem mindig lobog nagy lánggal lelkedben a tűz, ha nem érzed magad 'jó keresztyénnek' és félsz, hogy nem felelsz meg az elvárásoknak - Isten nem fog elítélni, hanem végig melletted lesz, te pedig csak tartsd szem előtt a küldetésed. A hívő életnek nem kell mindig káprázatosnak és látványosnak lennie, mert a hívő élet sem mindig habos torta, de ne félj megosztani Istennel mindazt, ami terhel és aminek a nyomása alatt vagy. Szükség van arra, hogy bátran ki tudj lépni a komfortzónádból, hogy engedd a Szentlelket az unalmas hétköznapokban is munkálkodni, és rajongás helyett inkább törekedj szelíden, de teljes erőbedobással arra, hogy a királyságot építsd.
Ne egy fanklubhoz hívd az embereket, hanem Isten országába, és ne ígérj különféle szenzációkat cserébe, mert a keresztyénség nem erről szól: helyette inkább segíts gyökeresen megváltoztatni az emberek életét, mert Isten nem rajongókat akar, hanem követőket.
![About [span]me[/span]](https://images.unsplash.com/photo-1490174280982-e08ef40fa7d2?ixlib=rb-0.3.5&ixid=eyJhcHBfaWQiOjEyMDd9&s=53ab18261f85fa6fc4fb61dd010a75df&auto=format&fit=crop&w=2025&q=80)
0 megjegyzés