Könnyű volt Jézusnak, mondhatod. Hisz végül is Ő és az Atya egy[2], Isten pedig maga a szeretet[3], ezért jogosan beszél a szeretetről és a szeretettörvényekről, de azért azt mégis merész elvárni, hogy mi, emberek, ugyanúgy szeressünk másokat, mint saját magunkat. Vajon Jézus belegondolt egyáltalán abba, hogy mit kér? Akarom mondani, parancsol. Nem volt tisztában azzal, hogy az ember nem tud önzetlenül szeretni? Arra nem gondolt, hogy milyen nehéz olyasvalakit szeretni, aki napi szinten megvet, aki örömét leli abban, ha szenvedni lát és keresi az alkalmat, hogy keresztbe tehessen? Jézus tényleg nem látta át a parancsolat súlyát?
Ha van bárki, aki képes megérteni ezt a helyzetet, akkor az csakis Jézus lehet. Már születésekor az életére törtek, később számtalan alkalommal kellett eltűrnie a farizeusok és az írástudók szurkálásait, egy olyan tanítványa árulta el, akivel három évig együtt járt és kelt, és a saját népe mondta ki felette a halálos ítéletet. Jézus mindezek ellenére mindvégig hű maradt önmagához, és nem eltörölte, hanem betöltötte a törvényt[4]. Ő volt a megtestesült szeretet, ami életét adta mindazokért, akik elutasították és nem fogadták be Őt - és ezt tiszta szeretetből tette. Jézusnak minden joga megvan ahhoz, hogy parancsolatokat állítson föl az emberek egymás iránti szeretetét illetően, mert Ő maga is, mint emberré lett Isten, végtelenül és feltételek nélkül gyakorolta a szeretetet a környezetében élők felé. Jézus nagyon jól tudja, hogy mit jelent a megaláztatás, a szégyen, az elutasítás, a közömbösség; épp ezért kéri tőled is azt, hogy szeresd a felebarátodat, ahogyan Ő is tette, személyválogatás nélkül.

Hiszem, hogy Jézus sem kedvelt mindenkit a köreiből, de ez nem jelentette azt, hogy megfosztotta volna őket a szeretetétől. Ugyanúgy árasztotta azt a körülötte élők felé, mint ahogyan teszi azt ma is, feléd és felém. Isten nem azt kéri, hogy kedvelj mindenkit, akivel egy közösségben élsz - viszont kötelességed mindenkit egyformán szeretni. Mindenkit. Egyformán. Szeretni.
Tedd félre az előítéleteidet az új lelkipásztorról, a pletykákat, amiket arról a lányról hallottál vagy azt a többéves haragot, amit az ifi társad iránt érzel. Tarts ki az irántuk való szeretetben, mert a szeretet sok vétket elfedez[5]. Kezdd el gyakorolni, és talán lassan, de biztosan látni fogod a változást az emberi kapcsolataidban. Szeretni nem könnyű, hiszen már évezredekkel ezelőtt megszakadt a kapcsolatunk a szeretet forrásával és csak egy mód van rá, hogy újra szeretni tudjunk: ha maga a Szeretet tanít rá.
Légy türelmes, megfontolt, és ne haraggal válaszolj, ha bármivel is támadnak, mert az nem fogja megoldani a helyzeted. Istentől kérj erőt szeretni, korlátok és feltételek nélkül, mert csak így lesz a szereteted valódi és képmutatásmentes. Nem kell kedvelned minden egyes körülötted élő embert, de bizonyosodj meg afelől, hogy ez nem gátol meg az irántuk érzett szeretetedben. Ha pedig már sikeresen elkezdted a szeretet iskoláját, akkor ez kétségkívül hozzájárul majd az emberi kapcsolataid építéséhez is.
Tartozunk azzal, hogy szeressük egymást.
 1Jn 4:11