Csütörtök este, amint épp az utolsó vacsorát fogyasztja az apostolokkal, Jézus hirtelen valami váratlan dolgot tesz. Egy adott ponton feláll, vizet tölt és mosni kezdi a tanítványok lábait. Ez az épp vacsorázó és amúgy is temperamentumos Pétert annyira megdöbbenti, hogy hevesen tiltakozni kezd, és hallani sem akar arról, hogy a Mester az ő lábait megmossa.
Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám[1], mondja Jézus. Péter megijed, és így válaszol: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is! Mondá néki Jézus: Aki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta.
Olyannak látom Pétert, mint egy komoly, öltönyös keresztényt, aki vasárnapról-vasárnapra gyülekezetbe jár, sokat adakozik, hallgatja a jobbnál jobb prédikációkat, és nagyon jól ismeri Jézus tanításait. Péter azonnal ott hagyja a halászhajót, amikor Jézus elhívja, hogy kövesse őt, három évig a Mesterrel jár és kel, de még mindig van olyan dolog, amin meg tud botránkozni, mivel szűklátókörű.
Péter nem érti, hogy Jézus miért ragaszkodik annyira a lábmosáshoz.
És nem értettem én sem.
Emlékszem az időszakra, amikor azt hittem, hogy nincs bűnöm. Megtérésem után estem bele abba a csapdába, hogy elhittem, nekem nincs szükségem változásra; ugyan miért volna? Aztán bemerített taggá lettem, és kényelmesen hátradőltem, mint egy elégedett keresztény, aki jól végezte a munkáját.
Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság.[2]
Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.
Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük őt, és nincs meg bennünk az ő igéje.
Tudom, hogy igazak ezek az igeversek, mert beteljesedni láttam őket a saját életemben. Olyan sok mindent gyűjtögettem és tartottam meg magamnak az évek során, miután követni kezdtem Krisztust, hogy természetessé vált számomra a bűneim leplezése. Vajon nem csaljuk meg magunkat, amikor azt állítjuk, hogy nincs bűnünk? Szükséges-e Istennek újból és újból megtisztítania minket minden gonoszságtól?
Az Ige azt írja, hogy önmagunknak hazudunk, amikor azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn.
Mélyen elaltattam a lelkemet, amikor nem akartam szembenézni azzal a ténnyel, hogy mennyi kivetnivaló szenny van még mindig az életemben, de ezzel nem Istent, hanem saját magamat csaltam meg.
Talán te is azt hiszed, nincs szükséged arra, hogy Jézus megmosson, mert már tiszta vagy. Talán tiltakozol, ahogyan Péter is tette, és makacsul vonakodsz attól, hogy bűneidet fölfedd Jézus előtt. Ő viszont azt mondja ma neked, hogy semmi közöd hozzá, ha nem engeded, hogy megtisztítson.
Ha Krisztus követője vagy, és megfürödtél a Bárány vérében, akkor is szükséges naponként Őelé járulnod és kérned, hogy mossa meg a te lábaidat. Pál is tisztában volt azzal, hogy még mindig van az ő testében bűn, és bármennyire is szeretne jót cselekedni, egyszerűen képtelen rá: Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.[3] Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok.
Miért tagadnád, hogy bűn van benned? Miért ne vallanád meg, hogy vétkeztél és tisztulásra van szükséged? Aki már megfürdött tehát a Szentlélek által, annak szüksége van arra, és csak arra, hogy a lábait megmossák.
Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus hűséges, és kegyelemmel lehajol mindenkihez, aki felé fordul. Nem kell szégyellned hozzá jönni, mert szabadságod van arra, hogy őszintén feltárd a szívedet előtte. Ha megvallod bűneidet, tudd, hogy ő hű és igaz, és mindig kész megbocsátani neked, csak hagynod kell, hogy megmossa lábaidat.
[1] János 13:8
[1] János 13:8
[2] 1. János 1:8
[3] Róma 7:18
![About [span]me[/span]](https://images.unsplash.com/photo-1490174280982-e08ef40fa7d2?ixlib=rb-0.3.5&ixid=eyJhcHBfaWQiOjEyMDd9&s=53ab18261f85fa6fc4fb61dd010a75df&auto=format&fit=crop&w=2025&q=80)
1 megjegyzés
Köszi az őszinte gondolatokat!
VálaszTörlés